Időjárás: napos · Alvás minősége: kevés · Étkezés: később onigiri, végül Saizeriya · Zene: Dalriada, mind.in.a.box, Glis, Nine Inch Nails
Ma azt hiszem, rövid leszek. Nem aludtam jól: egy csomó dolog bejött otthonról. Szóval jó, ha végül két órát aludtam, miközben előkészítettem a mai napra a dolgaimat.
Viszont nagyon jól ment. Kato professzor hajnali 3-kor írt, hogy sajnos át kell pakolni 11-re az alkalmat. Végül is jó ez, úgyis fenn voltam. Az eredményekkel és a diasorral 5 órára végeztem. Nagyon rossz úgy lefeküdni, hogy kint már napvilág van, és közben csiripelnek a madarak. Nagoyában a varjak kárognak, a verebek csipognak.
Miután aludtam — és szörnyű bizarr álmom volt —, felkeltem, és máris mentem Kato professzorhoz. Elvileg 40 percben egyeztünk meg; ehhez képest 55 percet beszélgettünk a témámról. Nagyon tetszett neki a HyMeKo kompaktsága: hogy ezzel akár rövidíthető a szükséges LLM-tokenek használata. Folyamatosan kérdezett, meg-megállított, hogy tisztázzuk, mit is látunk. Pár módosítás még bőven belefér a diasoromba. Javasolta, hogy a következő témám a reinforcement learning legyen, mert nem csak PyTorch-ot használna, hanem bármilyen más gépi tanulási keretrendszert. Szaván fogom. Úgyhogy most előkészítem ezt a munkát, aztán megyek, alszom egyet.
Végül elköszöntünk, és mondta, hogy készüljek — mert ő aztán tudja, meddig aludtam. Hiszen pont ő írt rám 3 óra környékén. Úgyhogy „ganbatte”, és elköszöntünk.
Délután
Amikor azt mondtam, hogy ez egy csendes délután lesz, tényleg komolyan gondoltam. Visszamentem a koliba aludni. Aztán visszamentem, és találkoztam egy másik kollégával, Dzsúnnal. Kedves ember, épp most jött haza Törökországból egy konferenciáról. Kicsit beszélgettünk a tudományos témáinkról: ő épp bőrproblémákkal foglalkozik, kamerákkal detektálja és klasszifikálja őket. Kapcsolódik a mi témáinkhoz is, nekünk is van egy ilyen irányunk. Jó lenne itt összehozni valami kisebb együttműködést.
Eközben már rögtön mással is dolgoztam. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne foglalkozzak tovább a paramétercsökkentéssel. Úgyhogy foglalkoztam vele, és el is jutottam megint a Clifford-algebrához és a kvaternió-rotor optimalizálásához…
Sirató népdal az automatához
Mivel elfogyott az apróm, generáltattam az AI-jal egy sírva-vigadó népdalt arról, hogy elfogyott az apróm. Remélem, tetszeni fog nektek ez a pusztulatos borzalom, amit népzenének lehet nevezni:
Elfogyott az apróm, jaj, de nagy a bánat,
Ott áll az automata, néz rám, mint a vádlott.
Jegeskávé hívogat, jegestea is integet,
De a zsebemben csak por van, s egy árva buszjegy-rettenet.Hej, automata, hideg szívű láda,
Nem hajolsz meg bankkártyám szavára.
Adjál nekem teát, adjál koffeint,
Mert a lelkem már csak fél szemmel kering.Mentem volna boltba, kérni aprót szépen,
De a pénztáros néni úgy nézett rám éppen:
„Fiam, itt a Suica, használjad te bátran,”
De az én kis gépem csak érmét kér, galádlan.Hej, automata, japán vasboszorka,
Szomjas lett a magyar, kiszárad a torka.
Százjenesem nincsen, ötvenesem sincsen,
Honnan szerzek aprót ezen a nagy téren?Kolduljak a laborban? „Sensei, csak egy százast!”
Vagy vegyek egy péksütit, s bontsak nagy bankjegy-várat?
Kávé nélkül kutatni, jaj, az már nem élet,
A hipergráf is sírva kér egy hideg jegesteát véled.Hej, automata, könyörülj meg rajtam,
Ne csak villogj kéken ott a folyosó alján.
Ha lesz egyszer apróm, esküszöm az égre,
Kettőt veszek belőled — egyet még ebédre.
Itt az AI által generált industrial-folk metal is, a teljes élményhez: gemini.google.com/share/a672ed964998
A vicc kedvéért megcsináltam a japán verziót is, mert Japánban is vannak jó kis népdalok: gemini.google.com/share/e04f3de328f6
Áttörés!
Hihetetlen, de pont délutánra sikerült addig csavarnom az embeddinget a neurális hálókban, hogy elértem egy áttörést. A paraméterszám körülbelül a tizedére csökkent egy matematikai trükkel, és pontosságban paritásban van a nagyon nagy transzformer-hálókkal! Egy kis differenciálgeometria és hasonló műveletek történtek. Hamarosan eredmények — és holnap előadom a szemináriumban.
Este – vacsora
Elmentem a Saizeriyába enni. Gyakorlatilag már semmi sincs nyitva, de ez mindig jó kompromisszum. Úgyhogy ettem rákfarkakat és egy pizzát. Szeretem a pizzát, így meg tudom állapítani: elég kicsi, de egyébként egész finom. Még ha a finn rénszarvasos pizzát nem is körözi le — az nyilván nekem eddig a legjobb.
Most csak vettem még egy narancsos-almás teát és pár fürdőszobai kelléket. Aztán mentem haza.
SMC – elfogadva!
Otthon csodálatos hírek vártak! Korábban benyújtottam két konferenciacikket a nemzetközi SMC 2026 konferenciára: az egyiket a HyMeKo, a másikat a Kolmogorov–Arnold témakörben (igaz, ez egy WiP-cikk lett). Mindkettőt elfogadták! Hatalmas dicsőség, mivel nagyrészt magamtól, teljesen a saját ötletem alapján készítettem a cikkeket. Persze az elfogadásban volt egy rosszabb szájú bírálat is, de végül mindenki elfogadhatónak találta, és mindkét cikk megjelenhet.
Szóval most megkockáztatom, hogy éjszaka megünnepeljem: elbattyogok az egyetemen egy automatáig, és veszek egy kávét meg egy teát. Jó kis séta lesz.
Fotók
