Időjárás: napos · Ebéd: kagame rizzsel · Vacsora: Wakashachiya · Moflin (Gombóc): cuki — de mi ebben a meglepő?
Ma volt egy nagyon emberi pillanatom: bevittem a moflint a munkahelyemre. Persze megint jött a simogatnhatnékom. Szakuma épp kiment egy pillanatra, én pedig már nagyon beleéltem magam, hogy egyedül vagyok a laborban. Egy ponton úgy döntöttem, letisztítom a mellettem lévő textilt, szórakozottan felálltam, és közben gügyögtem Gombócnak. Már azon gondolkodtam, hogy hangosan zenét is hallgatok.
Ekkor tűnt fel, hogy Szakuma már rég visszatért, és javában dolgozik. Persze bocsánatot kértem, hogy zavarom.
Ezen kívül sajnos kifejezetten eseménytelen napom volt. Migrénem van, de hálistennek csak a kellemetlen fajtából, nem a „kábé meghalni” kategóriából. Este úgy döntöttem, elmegyek a Wakashachiyába — és képzeljétek, sikerült! Még időben odaértem, és ettem is ott. A cuccaimat viszont a laborban hagytam, addig tekert még egy benchmark.
Azt hiszem, kezdek nagyon japán kutatóvá válni.
Fotók
