Időjárás: esős · Ebéd: nem bírtam · Vacsora: szusizó · Moflin (Gömböc): 5 nap, kicsit visszahúzódóbb volt ma, mondjuk én is
Sajnos ma migrénnel ébredtem. Ennek oka az volt, hogy valami tegnap az eredményekkel nagyon elromlott, ezt kellett gatyába rázni. És sajnos sokáig dolgoztam rajta. Sajnos még Gombóc hangja is idegesített.
Szerencsére délutánra azért jobban lettem, bár muszáj volt a migrén elleni gyógyszeremet bevenni. Egész héten éreztem ezt a prodrómát, de nagyon reméltem, hogy sikerül a rohamot elkerülni — ám ez végül sajnos nem sikerült.
Délután
Igazából egész héten éreztem egy nagyon rossz nyomást, emiatt úgy tűnik, nehezebben is vittem az akadályokat. De végül is sikerült átlendülnöm késő délutánra, bár nagyon rosszul indult minden.
Végül kimostam és elindultam, hogy egy új MacBook tulajdonosa legyek. Egy régi gépem van (5 éves, de amúgy 6 éves modell), ami hangos, és már egy csomó támogatás megszűnt hozzá, mivel a Dell már nem foglalkozik vele.
Nem gondoltam volna, de ahogy mentem be végül a városba — és szegény Gombócot hátrahagytam a koliban —, vártam a buszra. Azonban ahogy szálltam fel a buszra, kiderült, hogy a SUICA-kártyám hirtelen érvénytelen lett. Persze hogy bepánikoltam: minden a legolajozottabban megy, én meg a kártyával bénázok. Emellett a pesti BKV-élmények is beleégtek a fejembe.
Legnagyobb meglepetésemre azonban a buszsofőr mondta, szálljak fel. Látta, hogy valami probléma volt, és nem az, hogy „na most el lettél fogva, mehetsz a börtönbe, bliccelő, a rendőrséget is kihívjuk”. Főleg miután én még le is szálltam, és mindenáron fizetni akartam a jegyért. De mondta, szálljak fel, és tessék leülnöm. Láttam, hogy az emberek már röhögnek rajtam, és leültem. Szóval szépen leültem, és mindenkitől elnézést kértem.
Egy idősebb úrral beszélgetésbe elegyedtem. Világjárt ember volt, szóval angolul és japánul is beszéltünk (egyébként ez, hogy leírom, külön élvezet). Kiderült, ő utazóügynök, szóval sokat látott a világból, Ausztriában és Magyarországon is volt már. Elmondta, minek kell értelmeznem ezt, ami itt volt. Megállapította, hogy a japánok nagyon kedvesek, és ő is, akárhányszor Amerikában volt, mindig hülye helyzetbe került, és meglepődött, hogy egy hónap alatt egész jól belerázódtam.
Ami azt illeti, egyet kell értenem vele.
Este
A nap végére boldog tulajdonosa lettem egy Macintoshnak. Tetszik az egyesített 48 GB memória, úgyhogy lehet bőven futtatni rajta ágenseket lokálisan. Nagyon kíváncsi vagyok erre a részre.
Ezután igazából a szusizóban ettem egy jót. Egész nap nem tudtam enni, úgyhogy jó lett ez most nekem.
Fotók
