A mai nap végre megérkeztem. Június 6 óta úton vagyok. Bécsből Helsinkibe jutottam el. A bécsi nyüzsgéshez és temérdek káoszhoz képest Helsinki a megtestesült nyugalom volt. Tele természetes fa díszítéssel és természeti elemekkel. Ráadásul ott ettem életem legjobb pizzáját, rénszarvasosat.
Odaúton mellettem egy kedves japán nő ült. Amikor megkértem (japánul), mindig kedves mosollyal reagált. Éreztem, hogy nem csak úgy udvariasságból, hanem tényleg szimpátiából fakadt. Tokióba viszont egy japán fazont kaptam. Kedves volt, minden kérdésemre válaszolt, amikor azt kérdeztem, hogy jutok el Nagojába. Ráadásul a légikísérő is japán volt, aki jól fogadta, amikor japánul beszéltem. A másik szomszédom viszont sajnos nagyon durva szájszaggal rendelkezett, és egyébként sem bírtam aludni, mert elfoglalta a teljes helyet. Ráadásul valamiért nézett egy filmet, állandóan röhögött magában meg motyogott minden hülyeséget.
Vám és utazás
Ahogy Japánba megérkeztem, a weboldal (visitjapan) természetesen nem működött jól. Összevissza tereltek engem is és mindenkit. Nagy nehezen a vámon átjutva eljutottam a shinkansenre, és közben kézzel-lábbal próbáltam előrejutni a forgatagban a kezdő japán tudásommal. És ekkor történt meg az első japános momentumom: több nap napi három órás alvása után végre elaludtam a vonaton. Szerencsére Nagoya előtt felébredtem. Ezen a helyszínen egy középkorú nő kérdezte meg, hogy honnan jövök: Nagoya kisebb város, mint Tokió, úgy tűnik, valamekkora érdeklődés övezi az embert, ha külföldi tart arrafelé.
Nagoya
Persze Nagoyában sem teljesen alakult minden úgy, ahogy elképzeltem. A hotelt a központban, valamelyest a pályaudvartól távolabb foglaltam le. Először rossz helyre mentem: az APA hotel egy másik épületéhez, az enyém északabbra volt. Ezalatt persze esett az eső, nekem meg nem volt esernyőm. Csurig áztam.
Végül megérkeztem a hotelbe. A recepciós szokás szerint kedves volt, és szinte mindenben segített. Egyébként is furcsa most az élmény, hogy simán segítenek. Nem hurrá-lelkesek, mint mondjuk az olaszok, ha olaszul beszélek, de nem is kifejezetten távolságtartók.
Amikor elintéztem magam és megkaptam a kártyát, első dolgom volt megfürdeni, felhívni a szüleimet, és belevetni magamat egy vacsorába.
Nagoya éjszaka
De először is esernyőt vettem. Az összes konbini árul esernyőt, így azt az egyenes esernyőt vettem, mint a japánok többsége. Ekkor viszont, miközben a felajánlott éttermek közül egy szimpatikusabbat találtam volna, egy pincér egy izakayából leszólított, hogy szeretem-e a rákos kaját. Miután megegyeztünk, hogy kicsit beszélek japánul, elvezényelt engem egy liftes helyre. Mondani sem kell, hogy azonnal kicsit tartottam a dologtól. De nagyon jó hangulatban telt: egyedüli gaijinként ültem egy full japán helyen, és egyébként finomat ettem. Ráadásul az egyik vendégtől megkérdeztem, mit eszik: ebi csipszet. Rögtön fel is kínált nekem egyet. Amikor kimentem, nagyon jó hangulatban váltunk el mindenkitől.
Kilépve azonban a japán világ másik arca is megmutatkozott. Egy fiatalabb férfi invitált engem alkoholra. Lepattintottam, az ajánlat annyira nem tetszett. Amikor újra mentem egy sétára, egy csapattal találkoztam: ott az egyik kigyúrt ember biccentett. Kicsit furcsa volt, hiszen sok lánnyal volt, fekete öltönyben és egy elég különös tekintettel. Inkább nem vettem fel a dolgot.
De sok szép fotót készítettem. Holnap megyek tovább az egyetemre.
Fotók
