Időjárás: esik, szomorkás az idő · Ebéd: udon (csirke, polip, rák) · Vacsora: teriyaki whopper · Alvás: rendben, kipihentebb
Eléggé esik. Az ember nemigen akar sehová menni. Nagoyában, amikor esik, akkor nagyon esik. Szerintem csak elmegyek ételért, egy ebédre és egy vacsorára, és ennyi dolgom lesz kint. Amúgy is egy nagyon durva, nehéz héten vagyok túl — jólesne egy kis pihenés.
A kutatásomnak amúgy is haladnia kell. Nagyon úgy érzem, hogy ez most egy jó lehetőség, hogy megmutathassam a kutatásom lényegét. Miközben elindítottam a benchmarkokat és átnéztem a leírásokat, előkészültem, hogy elmegyek ebédelni.
Ebéd
Felmentem most az AEON Town második emeletére, és itt döbbentem rá, mennyi étterem van még itt. Elmentem egy udonoshoz. Mivel sosem voltam még udonosnál, nem tudtam, mi a teendő. Így némi szerencsétlenkedés után végül sikerült rendelnem két rántott csirkét, egy polipkart és négy rákot. Sok kérdés után végre leültem. Aztán még visszamentem, hogy az udonhoz kérjek egy kanalat. Végül mindent megettem, így már jobb érzéssel vittem vissza az üres edényeket.
Megnéztem a könyvesboltot is. Azt kell mondjam, a könyvesbolt egy teljesen nyugodt hely. Nagyon nagy a választék: én egy japán nyelvkönyvet és egy MCP-ről szóló könyvet vettem. Nagyon tetszik az Unity- és a Blender-könyv: nagyon részletesek, és jól leírják a műveleteket. Egyébként is jellemző, hogy nagyon sok témában, nagyon nagy a kínálat. Most igazából a technikai szinten és az alap nyelvkönyveknél mozgok, mert úgy érzem, most ezekben tudok fejlődni.
Ahogy megvettem a könyveket, jöttem rá, hogy elhagytam az esernyőmet (mint a gyermekdalban: „Elvesztettem zsebkendőmet…”). Mivel kint még mindig zuhogott, az első gondolatom az volt, hogy megkeresem a korábbi helyemen. Ott már ült valaki, és udvariasan megkérdeztem, az övé-e az esernyő (jó, mégis milyen válaszra számítottam). A férfi ábrázatán láttam, hogy ez kábé olyan kérdés volt, mint hogy „hol a patika” — úgy néz ki, errefelé Japánban teljesen megszokott; az esernyő valószínűleg magasan vezet az elveszett tárgyak listáján.
Végül úgy oldottam meg a problémát, hogy bementem a CanDo üzletbe, és vettem egyrészt egy rotring ceruzát a japán nyelvkönyvemhez, másrészt egy esernyőt 500 jenért.
Este
Most tovább foglalkozom a kutatással; csak tettem egy újabb kört az AEON Hallban. Nem ettem semmi különöset, csak egy paprikás-teriyakis whoppert. Aztán a vásárlás után haza is nyargaltam, és vártam, hogy elkészüljön a szárítás.
Útközben viszont belefutottam egy érdekes csoportba. Egy iskolásokból álló csoport már két hete táncol a híd alatt, mindig estefelé. Eddig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, egy tánc- vagy sportcsoportnak tűnt. De mostanra elég nagy csoport gyűlt össze, japán nemzeti jelképekkel, zászlókkal (semmi különös: csak történeti jelképek, klánok zászlói). És már a szülők is kint voltak, hogy megnézzék. A legdurvább: amikor ebédért mentem, még akkor is ott voltak; most, ahogy visszajöttem, megint gyakoroltak, pedig már kilenc körül járt. Kíváncsi vagyok, holnap is folytatódik-e.
Fotók
