Időjárás: napos, majd vihar előtti csend és zivatarfelhők · Ebéd: Gyu-kaku az AEON-ban · Vacsora: PRONTO bár, szendvics és sült rákok · Alvás: jó volt na. De mondtam most újat?
Akit még érdekel a trópusi vihar, annak jelenthetem, hogy nem vett másik irányt a vihar és nem pusztította el Nagoyát. Sajnos azonban Japánt érintette a partok mentén, még ha szerencsére nem is katasztrofálisan. Itt azonban aránylag jól megúsztuk, csak eléggé lehűlt a levegő. Ilyenkor jövök rá egyébként, hogy Magyarország kifejezetten meleg és száraz Japánhoz képest, ugyanis a 22°C fokos időjárásban, majdhogynem fáztam. A többiek meg simán rövidujjúban mászkáltak.
Mindenesetre megint jól átaludtam mindent, szerintem ha lett volna egy 6-os földrengés arra sem ébredtem volna fel. Gyorsan beizzítottam a tudományt és kicsit Zolival is beszélgettem a közös ötletünkről. Japán azért mérnöki szempontból is lenyugtatott, már nem akarok annyira kapkodni és reakciósan rohangálni, sokkal inkább nyugodtan végiggondolni mi a teendő és rendesen megtervezni. Annyi jó eszközünk van itt, AI, V-modell, CPS-modell, miért ne lehetne kicsit szisztematikusan átgondolni a dolgokat?
A tudományban szerencsére sikerült átlendülnöm a holtponton. Újabb eredmények vannak és most már tudom mi volt az, ami kicsit elrontotta a dolgokat. Rossz szokásomhoz híven túlkomplikáltam a jutalomfüggvényt és ez kicsit megnehezítette a dolgomat. Meh, mindegy ebből is tanul az ember.
Ebéd
Gyu-kakuban ettem. Nagyon kedves volt a pénztáros, látta hogy kicsit problémáim vannak a kanjikkal, úgyhogy adott egy angol nyelvű étlapot. Többé-kevésbé így is japánul beszéltük meg a dolgokat, de sokat segített hogy tudtam miről van szó és mit hogy kell kiolvasni (meg a „kore wo onegai shimasu” az egy varázsszó). Rendeltem most egy egész nagyot, próbálkoztam további kifejezésekkel (pl. amikor megkaptam „finomnak néz ki”).
Amit nagyon szeretek a japán ételekben, hogy olyan finoman szeletekre vágják a húst és igy ropogós és finom marad a hús. Nem kimondottan bifsztek vagy kotlett. Nekem ez megmondom jobban is ízlik. Viszont amit ettem az körülbelül hagymás rostélyos volt: hagyma ágyon keverten disznó- és marhahús.
Könyvesbolt és ATM
Be kell, hogy valljam imádok olvasni és szeretem gyűjteni is a könyveket. De az utóbbi időben annyira leszoktam erről, hogy már megszámlálhatatlan mennyiségű könyv vár, hogy elolvassam. Mi erre a megoldás?
Természetesen az, hogy veszünk még könyveket, hogy még inkább tornyosuljon előttem a lista. De mégis japánban vagyunk ahol megdöbbentő, hogy egyébként nem kerülnek annyira sokba a könyvek. Épp ezért gyors vettem is pár könyvet, már csak azért is, hogy összevethessem a magyar tankönyvekkel: ezen inspiráció alapján akár saját könyvet is írhassak. De meg emellett szinten szeretném tartani magamat.
Megvettem a könyveket. Már nagyon a kombini hangulathoz vagyok szokva, ahol veszel egy zacskót (a vásárláshoz) és azt is lehúzod. Viszont akárhogy kerestem a vonalkódot, nem tudtam lehúzni. Nagyon fogyatékosnak éreztem magam, hogy húzom le a zacskót és egyszerűen nem veszi be, akármit is csinálok. Már kínomban megkérdeztem a pénztárost hogy tudom megvenni. Mire elmondta hogy lépjek csak tovább az automata kasszán: és tényleg, meg tudtam venni potom 5 jenért a zacskót. Persze hogy hülyén érzem magam, de legalább van miről mesélnem.
A másik az ATM. A kolit készpénzben tudom fizetni, nincs lehetőség kártyás fizetésre. Több ATM-nél próbáltam készpénzt felvenni és ekkor jövök rá: az „international card” kell, nem a withdraw rögtön: az japán bankokra vonatkozik. Inkább azért írom ezt le, ha esetleg valaki hasonló helyzetben lesz akkor tudjon erről.
Éjszaka – Tsuruma park
Estefelé a parkban sétálva egyrészt úgy döntöttem, hogy megeszem azt a szendvicset amit cunamira készülve vettem, ha esetleg bezárva maradok. Másrészt az onigirit, amit kissé csalódottan konstatálva szembesültem, hogy szilvás. Farzsebemben pedig pont elfért az új Spy X Family manga amit ma vettem (ilyen szempontból ez tök praktikus).
Érdekes, hogy a szilva (ráadásul aszalt szilva) mennyire meg van itt is mint desszert gyümölcs. Van szilvás gombóc és ezek szerint még onigiri is. Tettem tehát egy éjszakai kitérőt és végül betértem a Pronto nevű bárba. Még nyitva volt és 22:30-ig vettek fel rendeléseket. Úgyhogy rendeltem is egy rántott rákot, palacsintát (ez viszont inkább az amerikai, vastagtésztájú). Majd mondják evés közben jön meg az étvágy, úgyhogy rendeltem még italokat. Egyrészt egy Highball Kaku, másrészt Cassis Orange koktélt.
Szóval meg volt az első alkoholos élményem is Japánban. De jó érzés volt!
Fotók
