Időjárás: hol napos, hol borongós, nehéz eldönteni · Alvás: sok, csak kicsit későn aludtam el · Étkezés: onigiri · Zene: Nightwish, Dalriada
Persze hogy izgulok. Kicsit későn értem be, mert tegnap este még megünnepeltem magam a cikkek eredménye miatt. És vártam, hogy otthon minden rendben legyen — kicsit aggódtam, a szüleim Sopronba mentek, és szeretem a családot legalább gondolatban egyben tudni.
Ahogy még a handoutokat készítettem el (legeneráltam többek között japánra is), összeszedtem a gondolataimat.
Az automata
Miközben az automatánál várakoztam, egy aranyos és vicces pillanatot élhettem át. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, mit vegyek — már sok mindent kipróbáltam, de most valami újat kerestem. Egyszer csak odajött egy nagyon aranyos indiai lány, aki segíteni akart. Azt hitte, nem tudom használni a gépet; én pedig magyaráztam, hogy igazából új ízeket keresek, korábban már használtam az automatát. Aztán megbeszéltük az ízeket is, hogy ki mit próbált már az automatából. Végül, amikor menni készült, mondtam neki, hogy nagyon köszönöm, hogy ilyen kedves volt, és segíteni akart. A végén egy szokásos teát vettem.
Mindenesetre ez az apró pillanat segített csökkenteni a lámpalázamat.
A szeminárium
Na, látható, mennyire lámpalázas tudok lenni. És ehhez képest elérkezett a szeminárium időpontja. Már 16:45 volt, amikor szegény Szakumát elég idegesen és izgulva kérdeztem meg, hogy melyik teremben lesz. Amikor megtudtam, hogy a másik épületben, már pakoltam is, nehogy elkéssek.
Mint kiderült, a másik épület úgy „másik”, hogy egy hídon át kell menni. Úgyhogy nem kell ennyire kapkodni. Mindenesetre a szemináriumszoba felszereltségétől el voltam ájulva. Itt minden labornak van saját szemináriumszobája, profin, rendesen felszerelve: projektorral, helyi géppel. És rengeteg tanulóeszközük van beszerezve — robotok, minden, amin tanulni és okosodni lehet.
De a szeminárium. Izgultam, persze. Kato professzor nagyon szép szavakkal köszöntött és mutatott be a hallgatóságnak: rengeteg hallgatóját elhívta, hogy végighallgassák az előadásomat.
Ami azt illeti, nem csak ledaráltam az előadást, hanem — az otthoni mintához hasonlóan — amikor valami értelmes magyarázat kellett, rajzoltam és tovább magyaráztam. Bár a végére kicsit hosszú lett (40 diát raktam össze), végül 50 perc alatt végeztem. Utána Kato professzor és a diákjai még sokat kérdeztek — összességében hasznos meglátásokkal:
- Lesz-e TensorFlow-integráció a rendszerhez?
- Mi a hipergráfok alkalmazásának előnye, és mi lehet a hátránya?
- Hogyan lehet a hipergráfokat optimalizálni, vagy a felírt modelleket optimalizálásra használni? (Ez nagyon jó kérdés, és például a kamerák elhelyezésénél is fontos.)
- Mikor lesz az első robotmodell leírva a HyMeKóval, a geometriától kezdve?
Utána a hallgatók meghívtak egy Welcome Partyra, és el is kezdték szervezni. Nagyon rendesek voltak: megkérdezték, van-e bármi elfoglaltságom, mire mondtam, hogy a kutatáson kívül nincs külön előírt menetrendem. Ezt örömmel fogadták. Aztán beszélgettünk még pár témáról: egyrészt arról, mit eszik egy átlagos japán hallgató (például yakitorit), másrészt kicsit belementünk a japán és a magyar történelem rejtelmeibe is. Ezután még elintéztem egy-két otthoni projektes dolgot, majd mentem vissza a koliba, hogy még elérjek egy éttermet, ahol ehetek.
Este
A koli felé tartva egy új beköltözővel találkoztam a szinten: egy francia lánnyal, aki épp most érkezett, és rögtön a teremből jött az edzésről. Nekem már hosszú napom volt, úgyhogy simán amerikainak néztem. Nem vette a szívére, de annyira kikérte magának, hogy meg is kérdezte, ugyan miből gondoltam ezt (mondtam, úgy sikerült ilyen hibát vétenem, hogy már hosszú nap volt). Igazából végig jó hangulat volt; nagyon barátságosnak tűnik, ami egybevág az eddigi tapasztalataimmal is. Amikor tavaly októberben az École Polytechnique környékén jártam, ott is kifejezetten kedvesek voltak az emberek.
Végül csak a Saizeriyába mentem: ettem rákfarkakat, egy kaviáros-rákos spagettit és egy ráksalátát. Mindezt 2000 jenből. Most úgy dönthettem, hogy kicsit jóllakom — végül is egy nehéz napon vagyok túl.
Most pedig úgy döntök, hogy estefelé alszom és mosok, de talán előtte végre megnézem a Radics Peti önálló estjét a YouTube-on.
Fotók
