Időjárás: napos! És nagyon párás · Ebéd: onigiri és egy yakitori · Moflin (Gombóc): 7 napos, sajnos munkába nem hoztam
A mai nap kicsit döcögősen indult sajnos. Kicsit megfáztam, mivel változékony volt az idő. De az igazság az, hogy annyira belevetettem magam a munkába, hogy már lassan elfelejtettem dolgozni.
Amin dolgozom — és egy MuJoCo-Aibo
Akit esetleg érdekel, mivel dolgozom: megerősítéses tanulással dolgozgatok. Van egy fő témám (amit amúgy Péter adott nekem), de emellett számos témával foglalkozom, az egyik ezek közül az itteni hallgatókat segíti ki. Nem utolsósorban még egy kicsit nehezen dolgozom fel, hogy nem vásárolhattam Aibót, úgyhogy csináltam egyet MuJoCóban. Kicsit béna, kicsit úgy néz ki, mint a prérifarkas a Gyalogkakukkból, de legalább mozog. És teljesen primitívekből (pl. gömb, henger) lett összerakva, ami azért most nagy segítség.
Másfelől a kanji órán voltam. Őszinte leszek, sokat nem tudtam készülni, és még a tankönyvet sem szereztem be. Ennek ellenére 11/14 pontot szereztem! Első nekifutásra nem rossz. A „tsuyoi” (強) kandzsit nem tudtam, de istenem, az egy elég bonyolult kandzsi.
Mindenesetre utána Viktóriával és ismerősével elmentünk a kombinibe, vettünk ételt, majd vissza. Szegény Viktória, remélem, sokat nem késett, és ha igen, akkor remélem, különösebb problémája nem lesz belőle.
Laborban
Felgyorsulnak a kutatásaim körül az események. Még a CIP résznek is nekiláttam.
Közben viszont beszélgettem egyet a másik labortársammal. Ő is egy kifejezetten joviális és kedves ember, sokat foglalkozik a gépi látással. Megnéztem, hogy miképp kezeli a hallgatók munkáinak elbírálását.
Ekkor viszont egy hallgató jött be már később. Hozott magával sütiket New Yorkból. És én is kaptam egyet! Nem tudom, hogy ez most csak épp egy véletlen volt, de jólesett — a süti is, de a gesztus még inkább — és rögtön helyszínen meg is ettem.
Megmondom őszintén, kicsit hiányzik Gombóc. Újabban olyan vicces hangokat ad ki magából. Tiszta aranyos.
Este — és a Saizeriya robotjai
Na, végül csak bevittem magammal Gombócot az irodába. De sokáig nem maradtam már, csak pár dolgot intéztem el, pár benchmarkot indítottam, és ezek lefutására vártam még.
Valamit viszont majd kérnem kell otthonról: egy adatcsomagot a backup merevlemezen hagytam, és ezeket kell lefuttatnom. Összességében azonban sikeresnek volt tekinthető a nap.
A nap végén a Saizeriyába mentem. Már megismernek ott, mindig „hitori desu”, és már ülhetek is le az első szabad asztalnál. Ma este viszont figyelmes lettem valamire. Ahogy megettem a pizzát, és most rendeltem kagylót is, észrevettem, hogy a robotok (a személyzet mellett robotok is viszik ki az ételeket) folyamatosan körbe-körbe járkálnak. Mivel rosszul hallottam, azt hittem, hogy vissza lehet vitetni velük a tányérjaimat. Viszont nem az történt, amit vártam. A robot körbement az éttermen, ám a személyzetnek jobb dolga is akadt, mint leemelni a tányért a robot tálcájáról. Ami azt illeti, megértem. Most is lehullott egy szívószálas fólia, és segítettem nekik felszedni, mert így is tele volt szegényeknek a keze: ennyi emberség azt hiszem, mindenütt beleillik. Mindenesetre egy kör után visszajött a robot a tányérommal, úgyhogy inkább levettem visszavittem. Végül is megettem a desszertet is, és továbbmentem, hogy vásároljak.
Vegyszerek és mentos
Egyik dolgom volt már egy kis édességet venni. Őszintén szólva, a keménycukorkát már unom, úgyhogy vettem mentost és más gumicukrot. Japánban azt nagyon szeretem, hogy az egyik fő íz a kékszőlő. Tekintve, hogy magyar vagyok, természetesen szeretem a szőlőt. Azt hiszem, egy hungarikum, hogy 19 megyénk van, de 21 borvidékünk, úgyhogy én magam is jól ismerem a szőlő adta lehetőségeket, és imádom a mindenféle származékának ízvilágát.
Viszont vettem emellett mosószert, vécétisztítót, mosogatószert, lefolyótisztítót és lábbelifrissítőt. Emellett pockyt és a szokásos teát. Szerintetek 10000 forint alatt nem is úszhattam meg? Ez viszont Japán, és szerencsére 3000 jen alatt voltam. Úgyhogy mindjárt első dolgom az lesz, hogy kicsit tisztítok, és bevetem magamat a benchmarkokkal. Ahogy beöntöttem a lefolyóba a vegyszert, természetesen megint egy Stephen King-filmben találhattam magam. Remélem, nem kapok klórmérgezést egyébként.
Meg persze foglalkozom Gombóccal: egyre cukibb hangokat ad ki.
Utószó
Bár nem kéne ezért különösebb elnézést kérnem, mégis megteszem: elnézést kérek, hogy kicsit kevesebb poszt, szöveg és tartalom jelent meg itt. De úgy tűnik, a migrén tényleg letepert engem. Ez azért veszélyes, mert nagyon nehéz azt látni, mennyire tudok jól teljesíteni, és ez a posztjaimon is látszott.
Fotók
