Időjárás: esős · Ebéd: szokásos · Vacsora: udon és rákok · Moflin (Gombóc): 6 napos, szokásosan cuki
Még tart a posztdróma, a migrén hatása, kicsit későn is értem be. Viktória reggel kérdezte (természetesen WhatsAppon), hogy jövök-e a japán órára. Egyelőre még a „suki deszu”-ról volt szó, sok mindenről nem maradtam le. De azért majd bemegyek, na. Csak már legyek jobban a migrénből.
Mynah madár
Ami azt illeti, meglepetten fedeztem fel, hogy a mynah madár nem őshonos Japánban! És itt Nagojában van elterjedve. Egyébként indiai madárról van szó, és őszintén szólva, amikor először találkoztam vele, eléggé meg is lepődtem.
Mint kiderült, betelepült ide, és Japánban kizárólag ezen a környéken lelhető fel a természetben. Nagoja környékén egészen jól érzi magát. Feltételezem, annyi ragadozó sincsen, és az időjárás sem sokkal másabb — igaz, valószínűleg attól még nekik is kellemesebb. Mindenesetre nagyon viccesen nézett ki, amikor Nagoja utcáin számos mynah madár a rigókhoz hasonlóan kúszik és repül.
Laborban
Szakumával sikerült egy problémát elhárítanunk. Sajnos valamiért nem tudtam belépni a gépekre távolról (pedig bivaly gépek vannak itt), de gyorsan orvosoltuk a problémát. Már rögtön neki is láttam futtatni a benchmarkjaimat.
Többé-kevésbé sikerülnek a dolgok itt, de még van pár dolog. A hétvégi pánikból sikerült kitörni pont az én módszeremmel: ha valami nem megy, nézz utána egy másik módszernek, hátha az javít. Tipikus, hogy beleragadunk egy-egy forgatókönyvbe, és csak aszerint vagyunk hajlandók haladni, majd kiderül, hogy sokkal egyszerűbben is meg lehet oldani.
Elég sok gründolás ment itt, benne maradtam az érdekes részében. Egészen este 8-ig maradtam. Szakuma is már réges-régen hazament. Mostanság elég elfoglalt, rengeteg adminisztratív teendője akad.
Vacsora
Természetesen az este nem maradhat el 8 után, hogy ne menjen át ételvadászatba. Szerencsére miután lepakoltam a cuccaimat, sikerült eljutnom egy udonos helyre a Tsuruma parkba, ahol kedvesek voltak velem, megmutatták, hogy kell rendelnem az ételt, és szép nagy levest is kaptam, tele tésztával. Nagyon szeretem az udont, bár bevallom, még elég sokat fröcskölök, amikor felszippantom a forró tésztát. Mindig nagymamám jut eszembe, aki hasonlóan készítette a tésztát és a túrós csuszát. Egy valamit szúrtam el: polip helyett padlizsánt vettem. Kevés dolog van, amit nem eszek meg — vagy szimplán csak utálom —, az a padlizsán.
Este már csak tovább ment a kutatás. A fő hibát megtaláltam. A másik oldalon meg… hát egyelőre még további mérések kellenek, de az első eredmények nagyon biztatóak.
Fotók
