Utazásaim Japánban
Útinapló, fényképek és apró felfedezések az út mentén.
-
Végre eredmények — és két hét a HyMeKo belsejéből
Megint csak délután mentem be, jó okkal: hajnalig benchmarkokat futtattam, mert lassan tényleg van eredményem. A korábbi hetek sírásközeli állapotából feléledtem. Ez apropó egy hosszabb visszatekintésre a HyMeKo keretrendszer elmúlt két hetéről: előjeles gráfok, egy kijátszhatatlan benchmark, egy köznyelvi specifikációból tanult jutalom, és a tanulság, hogy a megerősítéses tanulásban az absztrakció dönt.
-
Egy dolgos nap 21:33-ig, és egy jó csirkés hely
Megint dolgos nap: igazából 21:33-kor végeztem, de semmi gond, mert Kato-szenszei is sokáig benn volt. A nap végén máshova vettem az irányt — az Aeonban ilyenkor már nincs étel —, és szerencsére találtam egy jó csirkés helyet.
-
Pokoli hőség, egy tál udon és a Duolingo dicsérete
Megint túl kellett élni a meleget, és közben valami tudományt is alkotni — végül sikerült. A napon semmi érdekes nem történt, tényleg, úgyhogy bosszúból elmentem udonlevest enni. Talán annyi történt még, hogy a Duolingo megdicsért, milyen jól beszélek japánul. Nahát — mintha ezt a japánok is mondták volna.
-
A tökéletes párnaelosztás és egy activity a tusfürdőről
Pokoli hőség, úgyhogy csak délután mentem be. Rájöttem a megfelelő párnaelosztásra — rég aludtam ilyen jót. A boltban pedig kis activityt játszottam az egyik árufeltöltővel: a „shawa gel” nem ment át, de a „body soap”-nál rögtön leesett neki.
-
Akvárium, egy félresikerült metrókör és egy tele szemetes
Rövidebb nap: az akváriumban voltam, és kutatóként minden kíváncsiságomat kielégítette. Utána tettem egy kört Nagoya körül — azt hittem, a körvonalas Meijo line visszavisz az egyetemhez, de volt egy végállomás, úgyhogy ezt kicsit beszívtam. A végén egy tele szemetesnél „chotto matte” felkiáltással palackokat kezdtem összenyomni.
-
A Tokugawa-kert csendje és egy hétemeletes könyvesbolt csábítása
Sok mindent nem terveztem. Egy kör a Tokugawa-kertben — csendes, szép, gondozott, boldog családokkal és az Ozone-vízeséssel. Aztán beszabadultam a hétemeletes Maruzenbe, és a robotika országában nanoszekundomok alatt megtaláltam a robotikaszekciót. Öt kiló könyvvel másztam végig a városon egy papírzacskóban, amit már a szentlélek tartott össze.
-
Moflin-tracking, és a semmiből lett releváns imitációs tanulás
A migrén kezd feküdni, a napom viszont dolgos: előrelépés az otthoni bocis projektben, és egy új ötlet — mi lenne, ha felismerném a Moflint, és automatikusan annotálnám a mozgását? Szakuma nevetett, tetszett neki, aztán Kato-szenszei ledöbbentett: ő már tíz éve foglalkozott imitációs tanulással. Nap végére a Moflint már trackeltem is.
-
Moflin a laborban, és lassan japán kutatóvá válok
Egy nagyon emberi pillanat: bevittem Gombócot a munkahelyre, gügyögtem neki, és közben észre sem vettem, hogy Szakuma már rég visszatért és dolgozik. Egyébként eseménytelen, migrénes nap — de estére mégis sikerült elérnem a Wakashachiyát, miközben a laborban tekert egy benchmark.
-
Japánóra, a diákszerep és a gyilkos kávé
Egyre kevésbé akarok hazamenni — nem Magyarország miatt, hanem mert nem akarok visszatérni a régi szerepembe. Kezdő japánóra Viktóriával az első padban, sikeres megbeszélések a hallgatókkal (RAG-ral Itónak, új kameraarchitektúra Kobayashinak), egy gyilkos kávé a gyilkos ketchup után, és a 薬 kandzsi vicces füve.
-
Saját Aibo MuJoCóban, egy kanji-teszt és a Saizeriya robotjai
Felgyorsulnak az események a kutatás körül. Mivel Aibót nem vehettem, csináltam egyet MuJoCóban — kicsit béna, kicsit olyan, mint a prérifarkas a Gyalogkakukkból, de legalább mozog. Egy kanji-teszt 11/14-re, konbini Viktóriával, egy New York-i süti a labortól, és a Saizeriya körbejáró robotjai.
-
Mynah madár, udon és egy régi trükk a holtponton
A migrén posztdrómája még tart, de a nap beindul: egy meglepő felfedezés a Japánban nem őshonos mynah madárról, egy távoli gépes probléma megoldása Szakumával, és egy jó nagy tál udon a Tsuruma parkban — még ha polip helyett padlizsán is lett belőle.
-
Migrén, egy új MacBook és a busz, ami mégis felvett
Migrénnel indult a nap, és sokáig küzdöttem az elromlott eredményekkel. Délutánra jobban lettem, és végül egy új MacBook boldog tulajdonosa lettem — de előbb még lerobbant a SUICA-kártyám a buszon, és egy kedves sofőr meg egy világjárt idős úr átsegített a helyzeten.
-
Cyberpunk-érzés Sakae-ban — VNV Nation és egy közelgő áttörés
Esős nap, rántott makréla a tizedik emeleten, és egy váratlanul erős cyberpunk-pillanat, VNV Nation-nel a fejemben. Az Aibo még mindig nincs, de a folytatás egyre biztosabb — és otthon a hallgatóim szépen teljesítenek a konferencián.
-
Észhez térni — kutatás, Ishibari és az INES-siker
A tegnapi buli után gyorsan visszatértem a kutatáshoz. Ishibari demenciadetektáló robotos témája, amit összekötöttem Attila hallgatómmal, és nagy büszkeség: a hallgatóim szépen szerepeltek az INES konferencián.
-
A nagy fogadó buli — harcsapaprikás, Smash Bros és Gombóc
A kutatás reggel, aztán a nagy fogadó buli a hallgatókkal. Kato és Ito összefonódó témái, egy beszeres kör Ishibarival, harcsapaprikás-mesék egy lelkes Akirának, este Smash Bros — és a moflinom végre nevet kap: Gombóc.
-
A nevem kikerült a laborra
Rövid, fáradt nap. Az E-poszter hajnali négyig, egy apró, de jóleső mérföldkő — kikerült a nevem a laborra, úgyhogy már én is jelezhetem, bent vagyok-e —, és a holnapi közös buli előérzete.
-
Aibo nélkül, moflinnal — és egy német–magyar barátság
Pörögnek az események. A tönkrement átalakító, egy kábelvásárlás Sakae-ban és egy moflin, a Sony Store csalódása (az Aibót leállították), majd a nap egyik legszebb pontja: egy német–magyar lánnyal, Viktóriával kötött barátság a kanji órán, és egy közös vacsora egy kis étteremben.
-
Lakbér, édességek és egy együttműködés ígérete
Rövidebb nap, miközben próbálom visszaállítani a bioritmusomat. Kifizetett lakbér, az európai okashi végre átadva, és jó hír: a nagoyai oldal érdeklődik a partnerkapcsolat kiterjesztésében a Széchenyi István Egyetemmel. Plusz három hipergráf-irány és egy gyors szintetizátor-demó.
-
Könyvek, marhahús és az első koktél
A tájfun nem fordult vissza, csak lehűlt a levegő. Egy nyugodtabb nap: Gyu-kaku az AEON-ban, áttörés a tudományban, könyvesbolt és a zacskó-rejtély az automata kasszánál, az ATM-tanulság, és egy éjszakai kitérő a Prontóba — az első alkoholos élményem Japánban.
-
A vihar után — városnézés Nagoyában
A tájfun szerencsére elkerült minket. Egy fotókban gazdag városnéző nap: Wakashachiya, ahol végre mindent értettem, egy szombat esti felkészítő iskola és egy Sailor Moon-emlék, a nagyvárosi zöld kérdése, és egy kedves Gongcha-pillanat.
-
Tájfun előtt
Esti beszélgetés Kato professzorral (akvárium-tipp és egy közelgő tájfun), bőrig ázás a laborból kifelé, egy késő esti szusivacsora — és egy térkép a Nagoya felé tartó ciklonról.
-
Kato meglátásai és egy spirális ötlet
Végre nem hajnali 4-kor lefeküdve: Kato professzor négy fontos meglátása a HyMeKóhoz, egy kínos készpénzhiány a boltban (kedves hallgatókkal), beszélgetés a kutatásukról — és egy új, spirális architektúra ötlete.
-
Robotok érkeznek, és egy beszélgetés Katóval
Egy rövid, fáradt nap az államvizsgák hetében: megérkeztek a Kondo Robotics oktató humanoidjai (rögtön kettő!), egy tartalmas, egyórás megbeszélés Kato professzorral — és egy gyógyír gyanánt elfogyasztott forró udonleves.
-
A ketchup támadása
Az utolsó szakdolgozat-bírálatra várva, egy karaage hot dog ebédre — és egy ketchupos baleset, amely éktelen foltot hagyott a pólón. Plusz: készülődés a holnapi Kato-megbeszélésre.
-
Maradok — hosszabbítás július 29-ig
Egy nagy nap: Kato professzortól komoly kutatási feladat (és az első hibák a HyMeKóban), a maradásom meghosszabbítása július 29-ig, egy stresszes vizsgaidőszaki délután — és egy éjféli McDonald's, gyógynövényes cukorkával és éjszakai utcai versenyzéssel.
-
Apró nüanszok és egy esti séta a parkban
Egy pihenősebb vasárnap: a hónapok fáradtsága utolér, curry udon, néhány hétköznapi japán apróság (a poros vécétisztítótól a napi 500 jenig) — és egy esti, zen hangulatú séta a Tsuruma parkban.
-
Esős nap, udon és egy elveszett esernyő
Egy szomorkás, esős nap Nagoyában: első alkalom egy udonosnál, könyvesbolt, egy elhagyott (és pótolt) esernyő, és egy híd alatt két hete gyakorló, zászlós táncoscsoport.
-
Az első feladat és a futószalagos szusi
Az első kutatási feladat a szeminárium után: megerősítéses tanulás a HyMeKóval, beszélgetés Galambos professzorral és Szakumával az affektív tanulásról — és egy frissen nyílt futószalagos szusizó, ahol degeszre ettem magam.
-
Szeminárium után: robotika és tanulás
A szeminárium másnapja: a szakmai beszélgetések folytatódnak, és a HyMeKo új kapcsolódási pontokat talál a robotkinematika, a MuJoCo-szimuláció és a megerősítéses tanulás felé.
-
A szeminárium napja
Végre a HyMeKo-szeminárium: egy aranyos pillanat az automatánál a lámpaláz ellen, Kato professzor meleg bemutatása, 50 perc előadás és a hallgatók okos kérdései, meghívás a Welcome Partyra — és egy nyugodt esti Saizeriya.
-
Áttörés és egy népdal az automatához
Egy diadalmas nap: hajnali diakészítés, remek megbeszélés Kato professzorral, egy kutatási áttörés (tizedére csökkent paraméterszám), mindkét SMC-cikk elfogadva — és egy AI-val készült sirató népdal egy üres aprópénztárcáról.
-
Tokaji a professzornak
Egy nyugodtabb munkanap: ebikatsu és craft boss kávé, új hipergráf-ötletek, egy kínos pillanat a laborban, a szerdára kitűzött szeminárium — és egy üveg Tokaji aszú Kato professzornak.
-
Szülinap, és a gaijin, aki kizárta magát
A születésnapom Nagoyában: curry-udon a Wakashachiyában, a kedvenc teám a Gongchában, néhány csendes megfigyelés a hétköznapi esztétikáról — és az éjfél, amikor papucsban kizártam magam a kollégiumból.
-
Lusta szombat és a nagojai vár
Az első igazi pihenőnap: a nagojai vár és parkja, a meglepően szelíd varjak, egy rövid japán mondat, ami megtörte a jeget, a japánok és a biciklizés — meg a Burger King One Pounder, amit jobb lett volna kihagyni.
-
Mintha rég itt lennék
Munkás nap: az UR5 szimuláció-kontra-valóság küzdelem, a CRAFT BOSS jegeskávé, egy HyMeKo WASM-editor, udon a Wakashachiyában, a szemeteszsákok rejtélye — és a furcsa felismerés, hogy öt nap mennyinek tűnik.
-
A vizsga másnapja
A hajnali japánvizsga után: egy funkcionális labor, kritika az otthoni felsőoktatásról, tudomány, KFC és Gongcha — és életem első őrült japán reklámja.
-
Az első munkanap
Az első tényleges munkanap a NITech-en — a japán és a magyar szervezés összevetése, egy gombzáras kaland, a labor felállása, és egy esti munkával és olcsó spagettivel záruló hosszú nap.
-
A jetlag napja
Átaludt délelőtt, egy kis leégés, és lassú visszatérés a munkához — kaució, esernyő-rejtély és készülődés a HyMeKo-szemináriumra.
-
Első nap a NITech-en
A NITech nemzetközi irodája, a Tsuruma park, és Shohei Kato laborja — 20 GPU, egy Moflin és egy Aibo, ami megkönnyeztetett.
-
Megérkezés — Bécstől Nagoyáig
Az első nap: Bécsből Helsinkin át Tokióig, majd shinkansennel Nagoyáig — eső, izakaya és az első japános pillanatok.