Időjárás: 21 °C, esik és dörög · Ebéd: ebikatsu (finom) · Vacsora: szusi · Alvás: jó, csak még bírtam volna · Zene: Neverhood OST (valamiért épp ezt volt kedvem hallgatni)
Kell valamit kezdenem az alvással. Újabban annyira beleestem a munkába, hogy már elfelejtettem körbejárni a várost és az országot. Hovatovább mégis kutatás miatt vagyok kint, úgyhogy nem kéne ezt annyira bánnom.
Jelenleg a legnagyobb bajom a lakbért és a rezsit összeszedni — persze a differenciálgeometria mellett. Viszont ha sikerül az a rész, ami miatt itt gubbasztok, akkor megint valami hatalmas csökkentés kerülhet ki belőle.
Közben persze tovább mentek a kódok a benchmarkokkal és a mérésekkel. Pár dologra rájöttem, mivel lehetne egyszerűsíteni és a paraméterszámot csökkenteni. Megint megdöbbentő eredmények születtek; remélem, beválnak a számításaim.
Esti beszélgetés Katóval
Este sokáig maradtam, kábé fél 9-ig. Kato még bejött Szakumával beszélgetni a saját projektjük haladásáról, de pár szót velem is váltott. Egyrészt tetszett neki a Zolival közös munka; elküldtem a cikkeket, és majd további információkat is küldök az eddigi előrehaladásunkról.
Megmutattam neki az eredményeimet. Nyilván a kezdeti eredményekről van szó, de tetszett neki, ami eddig van, és azt mondta, tovább lehetne vinni a kétféle neurális háló kombinálásával — és afelé, hogy hipergráf-struktúrák alapján generáljunk kontrollereket. Zseniális ötletek.
Emellett megmutattam a Széchenyi István Egyetem által szervezett konferenciát, a COS-t, és hogy milyen folyóiratokba lehet tovább vinni az oda beadott cikkeket. Így egyrészt már közös cikkeken gondolkodunk, másrészt ő is fontolgatja, hogy a saját hallgatói beküldjenek oda. Igazából mi zárná ki? Bár házi konferencia, bárki beadhat — múltkor is adtak be kínaiak meg úgy bárki a világból. Beszámoltam arról is, hogy a hallgatója témáját megmutattam az egyik kollégámnak, hátha találnak közös pontot.
Úgyhogy egész jól elbeszélgettünk erről. Végül is így kell kapcsolatot építeni. Ezután megkérdeztem, mit tud javasolni a hétvégére — persze a kutatásaimon kívül. Azt mondta, van egy akvárium Nagoyában, érdemes megnézni. Kaptam az ötleten: imádom az akváriumokat.
Viszont elmondta, hogy holnap nem érdemes menni, mert jön a tájfun, és el fogja árasztani a kikötőt. Amikor ezt olyan tényként adta elő, ahogy mi otthon szoktuk mondani, hogy „sütni fog a nap, és kis aszály lesz”, megnyugodtam. Megtudtam, hogy bár Nagoya egy öbölben van, pont itt húzódik az áramlat a Japán-tenger és az óceán között. Így gyakoriak a tájfunok — évente ötször is előfordulnak. Most állítólag a kikötőt is elárasztja, úgyhogy nem érdemes most arra menni. Azt is mondta, hogy Nagoya nem földrengésveszélyes hely, bár a soron következő nagyobbat (Kobe és Fukusima után) állítólag épp ide várják.
Ciklon előtt
Aztán ahogy kiléptem a laborból, megtapasztaltam, miről beszélt Kato. Az nem kifejezés, hogy „úgy esett, mintha dézsából öntenék” — ez itt új értelmet nyert. Ráadásul, mivel későre járt, csipkedtem magam, hogy elérjek egy étkezőt. Csak amíg visszamentem a koliba, bőrig áztam — pedig esernyőm is volt: körülöttem patakokban (folyóban) ömlött a víz. Kész csoda, hogy a csatornarendszer jól működik errefelé.
Igazából, mire visszaértem a szobámba (továbbra is az 5. emeleten lakom, lift nincs — így sikerült két perc alatt felérni), már csak arra volt idő, hogy elindítsam a következő benchmarkot, és menjek enni. Szerencsére a szusizó — ahol múlt héten is ettem — még fogadott rendelést 21:30-ig, úgyhogy bírtam enni. Kicsit vártam, majd megkaptam az asztalomat — most kivételesen széken ültem, nem boxban. Így rögtön kézhez kaptam a szusijaimat. Megint befaltam mindent, de hogy mit ettem?
- onigiri friss tonhalszeletből;
- szusi tintahallal, kevés vaszabival;
- idény szerinti teriyakis hal rizzsel (személyes kedvencem lett);
- Asahi sör.
Párja nincs annak a szusinak, amit az itteni friss tengerifű-levélből készítenek: ropogós, mintha épp most szedték volna. Tudom, otthon nehéz ezt megcsinálni — de nyilván ezért más élmény Japánban enni a saját japán kosztot. Ahogy megettem, hazamentem, és most nem áztam meg annyira: talán mert nem siettem, így nem volt alkalom rá.
Ahogy megnéztem a térképet, tényleg elég nagy ciklon tart errefelé. Már mindenfelől kapom az értesítéseket, hogy készüljek fel. Hozzáteszem: hideg és nyirkos az idő, egyszerűen nem lehet jól beállítani a klímát. És ez óriási kontrasztban van az otthoni helyzettel, ahol meg 39 °C van.
Fotók
